2018. április 7., szombat

A betegség...

Lehet furcsa lesz, amit írok nekem épp a pszichés problémáim jelentették a „megküzdést”.

Közel 20 éve az életemet, engem, s a családomat rendesen megpróbáltatva… Eléggé önző módon, csak három éve vettem észre azt, hogy ez kihat a családom többi tagjára is, olyannyira be voltam záródva magamba. - jól lehet én zártam be saját magam, menekülve a valóság, az élet és önmagam elől…

A skizofrénia és a mániás depresszió keverékének tüneteit produkáltam – orvosilag, amit természetesen rendkívül erős és sok gyógyszerrel próbáltak karban tartani, de félévente, évente állapotromlással kerültem újra és újra a pszichiátriára 10 éven keresztül. Le is százalékoltak.  Az iskolát nagy nehezen kisebb-nagyobb kihagyásokkal sikerült befejeznem.

17 évesen „jött ki rajtam”, fű hatása alatt. Nem jöttem le róla. Beleragadtam.

Hogy a 30 évem alatt tudat-alatt miféle kísértés hajtott s mi felé és hova, arról most nem kívánok írni, talán majd egyszer, sokkal fontosabb az a tény, hogy az egység felé vezető úton haladok, a harmónia felé. Ha egyenlőre még mindig gyógyszeres megoldással vegyítve is, de az út és a cél folyamatosan egybe esik,  ami jelenleg a legjobb dolog, ami történhet.....

 

Nincsenek megjegyzések: